Collingridge-dilemma (előre nem látható társadalmi hatások)

David Collingridge The Social Control of Technology című könyvében mutatott rá: egy új technológia közvetlen hatásait még fel tudjuk mérni, a továbbgyűrűző társadalmi következményeit viszont szinte lehetetlen. Ződi Zsolt példája szerint a brit Királyi Autóklub a 20. század elején a burkolatlan utakon felvert port tartotta az autó legnagyobb veszélyének, miközben a robbanómotor később alvóvárosokat, olajipart és tankerkatasztrófákat is hozott. Sipos Zoltán ugyanezt a másik oldalról mutatja meg: Ford csak egy problémát akart megoldani, nem óhajtott hozzá finomítókat, tankerhajókat és úthálózatot, az autó elterjedéséhez mégis ez az egész rendszer kellett, amelyet Csányi Vilmos etológus – azonos című művére utalva – „édeni struktúrának” nevez. Sipos szerint ha egy AI a kért cél eléréséhez hozzáfér a szükséges eszközökhöz, ugyanígy hozhat olyan döntést, amelynek nem kívánt következményei lesznek (lásd a Midász-problémát). A dilemma az AI-nál még élesebb, mert néhány év alatt terjed el, az autó viszont évtizedekig tartó folyamat volt.